Zanzibár : Az igazi nevem

Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.

Milyen egy átkozott nyár volt.
Ilyenből egy is elég.
Mondanom illene valami szépet,
De mindjárt indul a gép.

Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már Úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Megint a rossz útra léptem.
Te tudtad, hogy megteszem.
Ami fontos úgy ér véget,
Hogy észre sem veszem.

Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.

Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már Úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés

Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés

Zanzibár : Fejjel a falnak

Félve indultam, de mindenre készen
Mit mondok majd, már megvolt egészen
Odaértem, s csak az üres lépcső várt

Tartom szavam, tudom, mit ígértem
Ma látni foglak, olyan, mint egy filmen
Ezt a napot évek óta vártam már

Hiába kérdem már,
Mikor bajban voltam, akkor hol voltál?

Fejjel megyek a falnak,
Most már semmit sem értek
Fejjel megyek a falnak,
Közben peregnek a képek
Jobbnak kéne lennem, azt mondtad,
De vigyázz, lehetek még sokkal sokkal rosszabb!

Voltál a szám, és voltál a szemem
Beszéltél, ha kellett, láttál is helyettem
Nem könnyű, de megköszönöm neked

Félve indultam, féltem, hogy látlak
Most itt vagyok, vicces, de még várlak
Akármi lesz, ez az én titkom marad

Zanzibár : Nem szeretsz

A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?
Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtam
nem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam

Refrén:Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek

A szívemben lüktet a vér
Látod,energiám is van
Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy
Akivel összeakadtam
Már felkészültem a télre
Lehet,hogy elindulok délre
És egyben most már biztos lehetsz
Senki sem lök félre
Ismertél milyen vagyok
Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni

Refrén:Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek

Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtam
nem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam

Refrén:Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek

Refrén:Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek

Zanzibár : Szólj már

Kifogytunk csendben az ünnepekből
A szép percek elmúltak rég
Csak a félelem a félelemtől
Ami együtt tart minket még

Mint régi filmeken a hajnali táj
Egyszerre szép, és egyszerre fáj
Az a pillanat, ha eljön az érzés
Hogy elköszönni muszáj

Veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet
Hol van a szó, tiszta szemed el nem rejthet

Szólj már
A szívem rég csak egy szót vár
Mért kínzol, szólj már
Ha te is így gondolod

Szólj már
A szívem rég csak egy szót vár
Mért kínzol, szólj már
A tiéd már nem vagyok

Vártam a reggelt, hogy álmosan rám figyelj
Vártam a nappalt, hogy mindenre felelj
Minden percem érted éltem, nem számít, tudom
Álmaimban azt reméltem, te vagy a holnapom

Zanzibár : Táncoljunk

Az idõ repül, a kép összeáll
Egy keresztrejtvény, ha jól betalál
Álmodban is csak fejted és fejted
A válaszok tudod, egyre közelebb lesznek

Átéltem százszor mindent, mi volt
Hol a nap nevet rám, hol meg a hold
Voltak napok, és voltak helyek
Nevetnem kéne, de már nem merek

Táncolunk, csak táncolunk
Észre sem vesszük, és már változunk

Volt már olyan, hogy áthatott
Minden szavad, minden mondatod
Már tudom,tudom majd visszatér
Mindenkivel csak annyit, annyit ér

Zanzibár : Szerelemről szó sem volt

...és új utak után nézek
Tudod, már nem zavar, ha veszélyt érzek
Egy jó barát, kinek szólhatsz, ha baj van
Csak egy kicsit meggondolatlan

Ott álltunk, még emlékszel, érzem
Füstölgő puskacső csak lógott a kézben
Azt hittük, ez egy igazi szép nap
Semmi sincs, ami minket megállíthat!

Nem érted, mért kértelek
Nem érted, mért nem szerettelek
Nem érted, mért kértelek
Az a baj, hogy túl jól ismertelek

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

...és csak teltek, múltak az évek
Egy kicsit fáj még, ha visszanézek
Üres sztrádák, végtelen utak
Nem számított, hogy észak vagy nyugat

Nem érted, mért kértelek
Nem érted, mért nem szerettelek
Nem érted, mért kértelek
Az a baj, hogy túl jól ismertelek

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

...és új utak után nézek
Még mindig nem zavar, ha veszélyt érzek
Egy jó barát, kinek szóltál a bajban
Csak egy kicsit meggondolatlan

Nem érted, mért kértelek
Nem érted, mért nem szerettelek
Nem érted, mért kértelek
Az a baj, hogy túl jól ismertelek

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna

Zanzibár : Nem vagyok tökéletes

Megváltozott mindennapok mindig követnek
Vég néléküli hazugságok mindig jöhetnek
De jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már
Túl sok minden vár még rám, nem is sejted tán

Én ott leszek, ha bajban vagy, ezt megígértem rég
Megtartom a titkaidat, s ha ez még nem elég
Szobor leszek a kertedben, vagy tűző napsugár
De a jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már

Ó, s ha kérded, olyan közel mért engedtelek

Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
És attól tartok eljön majd tényleg az a nap
Belépsz majd az ajtómon, hogy újra lássalak
Tudnod kell, csak vendég vagy, és éppen ez a jó
Mert a jókedvemet el nem hagyom, bármily megható

Zanzibár : Ugyanaz vagyok

Elmúlt egy nyár
Tanultam belőle
Átéltem annyi mindent,
Mit soha még előtte

Itt egy kamera, belenézek
Mondok pár okos szót
Tudom, nem biztos, hogy tetszik neked,
Akármit is mondok

Arcomba világítanak
Akárhová nézek
Ők értem vannak, én értük vagyok
Remélem megérted

Ugyanaz vagyok,
Ugyanazt látom,
Ugyanúgy nem kérded,
Mi az álmom

Mindig ezt akartam, értsd meg
Nem panaszkodom
Tudnod kell, boldog vagyok
Teszem a dolgom

Sötét utak, benzinkutak
Világítanak
Jól tudom, engem várnak
Az idő úgy szalad