Hősök : Ammóniaszökevények
Refr.: Hősök! Itt az underground pálya, Veszprém megye nyugat brigádja! Előttünk a szféra, dimenzió nyitva! Régi időket magunk után hagyva! (2x)
Brash, Mentha az őrült oldal hangja, A nyugat szele a föld alá befújta. A dimenzió kapu végre nyitva! Hősök, mint a tornádó belépnek rajta! Négy mc, Veszprém megye lordja, mint zsáknak a foltja, underground hajója! Ontja a szöveget, míg nap az égen virul, Mámoros éjszaka után az agy kitisztul. A tank elindul, rombolunk itt fent. Ötszáz láb mélyen uralunk mindent! A feeling az úr, zenével lazul. Veszprém és Pét side, sok mindent tanult! A kapu mögül, még egy utolsó pillantás, A hip-hop, a graff, az egyetlen útitárs, de nekem elég ennyi, nem kell több, tiszteletet hagyok magam mögött!
Hősök, kik ők? Szereplők egy alsó szinten, egy szintelen Magyar szinkronizált katasztrófa filmben. Szinte látom magam előtt, Shellwoodban Robin Hood kardját, Amint kecses mozdulattal, szeli le a nap gibraltját. A lantját pengeti sírjáben szegény Lantos Sebestyén. Gregorius pápa állíthatna nekik sekrestyét! De tényleg, nézz körül! Mit láthatsz mostanában? Most aztán ... fog megtelni a postalába. Kiábrándító dolog, hogyha a rap rossz fele forog, a tesómért ölnek, halnak. A hős mindenki... meg az arca méretéről, inkább nem nyilatkozok! Mert még a legnagyobb sztárokat is megbotránykoztatom! Ne arra legyél ... hogy milyenek a haverok! Lehetnek jók, de lehetnek balekok. Magad mutass valamit, leckéket ne végy! Ebben a filmebn, öcsém ne szereplő légy!
Refr. 2x
Lopakodunk ketten, most nyugat felől támadunk! Bemérjük a célkeresztbe, az ellenség A mélyből feltörünk, magasba szállunk! A szavunk száll! (ja!) Diktálunk! Összekeverheted a napot a holddal, de jegyezd meg, ez itt a nyugati oldal! Brash, Mentha, Eckü, Joly Joker! Figyelj a szavamra, mert nem leszek jófej! Nyugati.... nyomban robban. Négy mc a mikrofonnál meg nem torpan! Veszprém reprezentál a ... már támad, A Hősök hangja, mint az iszap, úgy árad! Nem fárad, négyen mindíg megvédik a várat! Az első a hip-hop, a többi várhat! Rád hat a Hősök szava, ez itt a lényeg, amit bennünk látsz, az az underground lélek!
Tisztelet, ja holvan? Na és hol vannak a fémek? Az utcába tekintek, vagyis káoszba nézek! Emberek, ti Hősök, apró lángolás az egész! A kultúta no fogalom az ismeretek terén, csak a ruha, azt hiszed ami a magasba emelhet! Filcet látsz a városban, és egyből kell tagelned! Rap banda is divat, csinálj egyet, messze juthatsz! Kis hiú szeretel nélkül egy év után kihullasz! Fullasztó a tény, mi nem tününk el, mint a tinta! Nevek kellenek, megkapod bratyó, Eckü, Mentha! A penna ki nem szárad, talán magadra ismertél! A bajt orvosolni kell! Te mit is tettél? Gondolkozz egy picit, miért járatod le a city-t? .... Nézz erősen magadba szól Pét side, veszprém, A törölközőt bedobom, (ja) Jöhet a refrén! Ja! Ja! Ja!
Refr. 2x
Hősök : Élmény
/Mentha/ Eldobtam magamtól azt, amire nem volt szükségem Élveztem mikor elvesztettem a szüzességem De soha nem vesztem el a hitelességem Mert én szeretem a közönségem, hát köszönöm szépen Ez közös érdem, hogy ha sokan üvöltik a szövegem Ez közös éden, az együtt átszelt kilométereken Nem felejtjük el egymást, és én ennek örvendek Hogy az álmaim része ti, és nem pedig ők lettek Emlékszem az első napra az iskolába És az első lányra kinek nyúltam a bugyijába Az első Hősök számra, az első csokra a szádra Teljesült egy gyerekkori álmom mára (ja) Én maradok, ha kell, megígérem nektek Letérdelek értetek, mert ti megérdemlitek Együtt lépünk át majd mindenen Tiétek mindenem, tiétek a fél életem
/Brash/ Kiskölyökként azt sem tudtam mi ez de így lett Egy szerelem, egy barátság ,egy szövetség, egy élet Életre szóló kapcsolat, lakat aminek nincsen kulcsa Tépem fel sebeim mint egy kipingált festmény ,furcsa De többé nem hagyom el, nem dobom el soha Szívem mélyétől a tetejéig átérzem, az enyém, a fiam Behunyt szemmel járni az utcán, a hang felé menni A dobogóra lépni, előre nézni ,közönséget látni, ez jó De néha benn marad a szó mélyen, tengernyi emlék Képek mikor járni tanul az ember, elesik Utána feláll, pofonok, tanulni kell Míg a lélegzet meg nem áll, tanulni kell A rosszból, a jóból, zuhanni lefelé Utána fel az ég felé, ez megmarad mindig Míg dobog a szív a fotók nem égnek el Mígnem egy szép napon reggel én nem kelek fel.
/Refrén - 2x - Együtt/ Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok Felnőtt emberek, igaz barátok Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések Elszállt az idő de maradtak élmények
/JoeKer/ Nem is olyan régen, serdülőként képtelen illúzióként Kergettem a fényt, mit később négyen kaptunk el. De céllal, egy olyannal, mi hasznára lehet még az országnak, Vagy akár neked, mert az nekem is jó. Ahogy léptékben ugyan, de részesei Lesztek egy élménynek később egy kérvénynek, Minek érvénye csakis addig szól, míg el nem Mondhatom, hogy nem süllyed a szint, mely a messziből kacsint. Én már látom. Kedves barátom, tanárom Köszönöm neked mindazt, amit érezhettem, legyen az Kín, fájdalom vagy csak szimpla szánalom. Hálával tarozom, hogy csak engem vittél a hátadon Beláthatom, a tények sugarának faktorszáma magas Csakhogy JoeKer nem olyan pasas, akit Leburnel. Épp bőrrel, vastaggal élek és csak Remélek�
/Eckü/ Yo, Kaptam én is hideget, meleget már mégsem elég Még mindig van pár célom a csapattal nem is kevés Láttam indulatot, vért igaz ennek is van helye Habár sokan elfelejtik mi a lényeg ez csak zene 2000 tök mind1 mennyi nekem ugyanaz a hatása Hatalmas élmény, mint a felfedezés varázsa Megérzem amit te leírom siker, mint a Kontroll Ezt bátran húzom elő, mint egy fényképet a múltból Mondom, ha gondom van de hova tovább Mivel megfordultunk pár helyen meg is láthattuk a csodát ám Messze a vég, amíg mellettünk állnak még Egy a krú egy a név ez már elkezdődött rég tart Mert ez nekünk kedves Hogy arról beszélhetünk, amiről igazából szeretünk És nincs félreértés csak az egység nincsen főnök Hát ilyenek vagyunk mi még mindig ja itt a Hősök
/Refrén - 2x - Együtt/ Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok Felnőtt emberek, igaz barátok Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések Elszállt az idő de maradtak élmények.
Hősök : Emlék
/Mentha/ Emlékek pillanatok fényképek Mit nézek és látok csak hangokat hallok A szivárvány szárnyán egy bálvány egy bárány A neved márvány melletted egy hableány Az érzés, mint a vérzés szívembe szúrja a kést Könnyes szemek miért pont te itt egy újabb kérdés Egy újabb lépés a fényben, a mennyben, a térben Szemi dallama nyugodj békében
/Eckü/ Elfeledett gondolatok élőlények tárgyak Egykor ártatlanul életednek részeivé váltak Aztán magasztos ítélet vonja meg a lélek beteg Mert a hiányérzet felülkerekedik rajtad lehet De a képzelőerő áthidal, enged a múltba Mire felébredsz, látod ez a régi idők útja Egyszerű érzelmek mégis falak mögé zárva Minden körülményben tekintettel kell lennünk egymásra
/Brash/ Gördül, de megáll talán 1 homokszem a gépezetben De él, és élni fog megy tovább az égben A gőzös, a síneket építjük az asztalon Felépül a makett-város, de valami mégis áll a vakvágányon Valami üres valami végtelen valami hiányzik de nagyon Az agyonbeszélt mondatok kérdezem, gondolkozom és hagyom Megszűnt véget ért valahol kihalt lett minden Elment egy jó barát de nem hagyott el minket nem
/Joeker/ Kitárta kapuját a végtelenség völgye Mert több fényre volt szüksége egy újabb ifjú tölgynek A márciusi szellő helyett vihar zúzta ágait S kioltotta az álmainak is utolsó lángjait 18 levele még csak avart se képezett 18 levele még a légynek sem vétkezett De lehullott, mint zengésük szívünkben andalog Még élünk bennünk szól Szemi a dallamod.
Hősök : Honfoglalók
Csak telik az idő, mégsem történik semmi. Pedig évekre visszanyúlnak a gyökerek és mégsem történik semmi ebben az országban. Semmi mozgás. Semmi mozgás, komolyan. A kis gyerekek fikázzák azokat a rapeseket, akiken felnőnek. Ez így nem OK. Negatív a hozzáállás, sajnos ez a baj. Ezen kéne egy kicsit változtatni. Várjál! Figyelj! Hogy ha te benne vagy, akkor én is benne vagyok. Beszéljünk a srácokkal, aszt' akkor nyomjunk össze valami keményet. Én nagyon benne lennék. OK. Csak az igazat! Benne vagy? Csak az igazat, de csak szívből! Persze. Srácok? OK, mehet? Mehet, persze hogy mehet. Akkor most jöjjön az igazság. Én mondjuk valami ilyesmire gondoltam:
/Phat/ Egy Isten, egy család, egy élet, egy barát Egy csepp vér, egy csepp könny, egyszer lenn, egyszer fönn Egy nép és egy lélek, egy ország, egy érdek Egy becsület, egy szerelem, egy mikrofon ez mindenem Nincs több lehetőség, nincs második esély Csak egy igaz rím és nekem az enyém mindent megér Csak egyszer választhatsz ember, hogy real lesz vagy szemét? Hát eddig jutottunk 2003 szemet szemért Csak egyszer lépsz az útra, hé a jóra vagy rosszra És bölcsőtől a koporsóig maradsz örök szolga, A választ senki sem tudja, a seb beforr A könnycsepped elviszi a szél, csak a remény él Talán majd holnap szebb nap real hiphop MO.. Hol a földalatti flow? Oldozz fel, mert vétkeztem, egyszer igazán éreztem Érted és csakis érted peace!
/JoeKer/ Mindig ugyanaz a szöveg, mindig ugyanaz a style. Ez Nyugat-Magyarország, héj, messze van Kazahsztán, ahol Értelmet vesztett eszmék párbajokat szítanak, s a Barátságok anyacsavarján nagyot lazítanak. Uszítanak, de én csak törekszem, hogy Kellő tudás övezzen, mire megöregszem. Ezért teszem a magamét, betöltök egy szerepet: A hiphop kilyukasztott gumiján a szelepet! Akár egy remete, a barlangomban alkotok, csak Csöndben, de eget-rengető az, amit hallotok, mert Csinálom. Nem csak pofámat jártatom egy századon s Hagyom, hogy üres járatomon majd jegyet váltson a szánalom. Mint egy szélmalom, beporzok mindent, amit érek Az eget, a teret, a sivatagot, de nedűt nem remélek. Evvel élek, majd halok s, ha majd elvesznek a dalok, Feltámadok aszottaimból s újabb sikert aratok!!!
/Rizkay/ Nekem az élet és e helyzet minden sorban a szívem dobban Szenvedély mi a végsőkig kitartva lángra lobban Bennem ahol a lelkem tudom, ha vétkezek, megégek De nem fordulok el Hungária, büszkén szembe nézek Amiért élek, aminek élek, amit megtettem érted Hogy a magyar nép is viselje a hiphop érdemérmet Harcolok és védek minden igaz szót, mit érzek Lehet így ér ez majd véget, de láthatod, mit érhet Ez akarat és rap, mint a sok honfoglaló tett Egy egység mivé lett, mert a vér kötelezett Anno regék, mesék, hősökről, bajnokokról zengett Mostanra rend lett mégis divatra született Talán nem feledett próféciák az MO. kultusz útján Évtizednyi költői hadjárat az emlékek kútján Fel nem adott harcba egy megmaradt real kolónia Tőlünk, mint Janus Pannonius –tól dicső Pannónia…
/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/ Minden újabb sorral mit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh..
/Mentha/ Ellentétek egymással szemben kell ez nektek emberek? Hátamba kést szúró szemetek ki tépem szívetek Ha kell szeretek, ha kell, gyűlölök, köpködök Mögöttünk röhögtök de, a trekkünkön meg csöpögtök Érezd, hogy mit tesznek, mit esznek a bajnokok A Földalatti sikerben a Szóhisztériát majmolod Szükséges lételemmel, mint betű az ékezettel Sötétség fénnyel, legendák nagy nevekkel Bátorság félelemmel, támadás védelemmel Halál az élettel, gyógyítás méreggel Csúfságok szépséggel, minden mértékkel Mit ér? Mi kell? Mit csinálsz tiszta szíveddel Én mindent megteszek néha sírok, néha nevetek A beat-ek velünk együtt szólnak hozzátok gyerekek Hát gyertek mi két kézzel fogjuk az egészet Nem úgy, mint egyesek kik hit nélkül vetik a keresztet
/Tibbah/ Többet tettem a hiphop-ért, mint Széchényi az országért Engem nem tudtak megvenni én kiálltam a tömegért A szilárd egység láttán még a média is megtorpant Hisz az akarat hatalmas, mint a piramisok Egyiptomban A rap-gárdisták demókra teszik a kultúrát Hogy otthon tanulhasd és értsd, mint a Szent Bibliát Figyeld a próféták szavát a soraik súlyát Az új század költőinek szabad gondolatútját Hozz valamit, hozz te is és rakd be a közösbe Hogy masszív legyen a kolónia, és ne basszák össze Nézz fel, nézz fel az égre és láss a jövőbe Itt mi történelmet írunk, hogy tanuljanak belőle Ezt ápolni kell, mert ez egy maradandó műfaj Ne csak egy memoár legyen miről a jövő már nem is hall MO. hiphop nemzet hát kezdődjön az install Szívd fel begyem a sok tudást, és soha ne halj!
/Brash/ Néha túlságosan gyűlölök, néha túlságosan szeretek Sokat adok és kapok, mégis változnak a szerepek Csak egy kis pont az égen, igen de mennyit ér Megvan a hátulütője a dolognak, túlságosan tágas a tér Elveszik az éterben minden ami számít Minden ami szívből jön, bármi, mondhatsz te akármit De nekem ez örök, elvenni nem fogod te soha Soha nem adom oda, ez az igazság és nem valami csoda Te ostoba, tudom a hátam mögött megmondod, hogy mi van Szemembe nézni nem bírsz, de király vagy a topikban Én saját magam csicskája, de te ki tudja, hogy kié Dinamitot dugok a seggedbe egy újabb világ, egy újabb esszé Íródik a falak mögött, egy újabb titok a lapok között Tudatosul bennem, úgyis megeszed amit főzöl Ez egy újabb hullámú frekvencia, mi elmédet nem fogja De majd meglátod bizony, ez még nem a béke pora
/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/ Minden újabb sorral mit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh..
/Cof/ Mi van má’ hé vagy végleg eltűnt a fegyelem? Voksommal jelölöm mindig a nekem jobban fekvő területem Igazságot szórunk, mint a legendás királyunk a Mátyás Hősökkel karöltve így kapjátok meg most a látást Valós állásfoglalás, igaz győri prezentálás Precízen, maximalistaként az élen mindig helytállás Biztosítom, ismételten időben a váltást Garantálok újabb meg újabb szájeltátást Profin művelem még mindig a műfaj rám eső részét Fellegekig felraktam a minőségi mércét Hősies legendáktól megkapod megint a jót Bámulatra méltó módon bűvölöm megint a szót Győr meg Veszprém bevezette az örök maradandót Biztosítja maximálisan mindig a sztilót Jegyezd meg mindörökre a 9 igaz szavú bírót A Hősöket meg a Connections-t, ami mindig hozza a nívót
/Eckü/ Cselekvés, na kinél mi mert nálam formalitás Tehát lelkiismeretes munkamorál, aktivitás Tennivaló akad bőven, a becsületemre váljék Minden szándék kibillent az egyensúlyból, aztán újból Teremt, értéket kitárva indít összefűzve erős Közös láncot alkot, felszerelve, tömörítve velős Energiavétel, reformhullám neked tévhit? Ám a tanács mindeközben frissebb hangállományt készít Vidd a rosszat félre, gerendák a szemekben Apróságot korbácsolni naggyá, mint a filmekben Felhozom a bátorságom, adom tisztelem igaz is Ráépül az alapokra, mint a Kheopsz Piramis Na a lényeg kiderül, ki mit rakott hozzá - való A lomtár ürít, csak a jobbat gyúrja jobbá – halló A minőségi bőség nálunk natúr ismérv A föld alatt fejlesztjük, így marad örök a hírnév
/Deego/ Erőt a tömegnek, a közegnek A közösségnek, a közönségnek A közlő-képességnek, ékességet adjatok Doboljanak ütemek, a dallamok Még több tollat a kézbe /ja/ Még több rímet alapozva rációra, észre Kezet a kézre, mentális részre Fektessetek hangsúlyt és ne csak a fame-re A városom a csapatom rég büszke rám A kultúrám, a mentalitásom 9 elem, a rímek velem A kiadóm fürtjein csak nemes ütem terem Hát figyelj, köttetnek kapcsolatok, ezek karcolatok A műfaj kövében, hát harcoljatok! Hogy tövében szorítsuk el Aki alkotás, helyett csak rombolni mer..
/Refrén – Deego, Beatbox- Rizkay, Kórus-Sokan/ Minden újabb sorral mit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, élek Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh..
Hősök : Lehettek hősök
Yo.. nulla négy.. Hősök.. Deego Hogy legyek a rosszból jó? Hogy legyek a gyengéből erős? Hogy legyek egy vesztesből hős?
Túl messzire mentél, vajon merre megy a szekér? Irányíthatatlanná vált a fogat, száguld a lovad Szikrázik a patkó, csillog Palkó legény, derék Mondd a frankót, mit a helytartók nyüstöltek beléd.. Legyél hős, legyél megmentő, legyél példakép, csak ne legyél témája a történelem óráknak A korlátok átlépője, a gyengébbek védője a biztosnak hitt tények értőjének megdöntője. Egyetlen Isten, kinek neve szent és kecsegtető a mennyorság jöttével, a lélek mindenek fölöttjével rendelkezz szívedde, mint az angol az írekkel, de engem nem tudsz becsapni, hazugsággal szerzett híreddel. Sokszor leesett a hó, ahhoz hogy temessen, hogy ne lehessen járható az út, amit megjártam Tűzben, sárban elkerült a holló, elkerült a légy ahogy anya csak egy van, úgy hősből is csak négy.
Rossz álmok felém ásítanak az éjszakában, gyötörnek, de mégis velük fekszem le egy ágyban Velük élek, velük kelek, velük ébredek ellenük érvek szólnak, nem számítanak az évek. Vagy tévedek?! Belém csak a mérget érleled Értelmed sekély víz, a dicsőséget nem érdemled keserű szeszély, ne mesélj a mézes házról meg a lányról, aki után sírsz, hogyha máshoz pártol. Fordulsz felé, kérdezed: vajon miért tette? De ő már az első vacsorán az szíved felét megette Inna válasz, ezzel mérgezel, fáraszt ami eddig szárazon fojtogatott, az most hidd el, feltámaszt. kapaszkodnak kezeim, elszorítják az ereim Földre hullok, összeomlalank az elveim Arcodon álarc takarja el a tekinteted én magamba szívom amit te kifújsz rám: a tudást és a bölcsességet.
Kinek az élet rég keltezett, kinek az egész rendszer, mert rendezett Vannak a jók, a rosszak, meg a nyertesek.. jah.. lehettek hősök, de lehettek vesztesek. Kinek az élet rég keltezett, kinek az egész rendszer, mert rendezett Vannak a jók, a rosszak, meg a nyertesek.. jah.. lehettek hősök, de lehettek vesztesek.
Újabb nap, egy újabb járvány, újabb árvák újabb harcok, újabb bálvány egy újabb gilkos, újabb vírusok, még több szenvedés forog a Föld, a lelkünk szennyes, nem zárul a kör. Újabb bombák, akár a szondák, meghíznak száll a füst, a bátrak szívnak, máshogy nem bírnak élni.. mindenki depresszív, mindenki népbeteg mindenki próbál kitörni, de megreked. Mindent csak magadért, mindent csak más ellen minden nap egy új esély, hogy tegyek kárt benned Hogy legyke más ember? - ez lett az éltetőm Újabb gyermek születik, egy újabb törtető lett fel kell áldoznod, és vállalni magad meg kell látnod a rosszat, nem állíthatsz falat magad köré Így leszel csak személyiség, napjaink hőse, igzai egyéniség.
Ez olyan mint egy bonyolult terv, meg kell érteni a lényegét felépítani egyből nem lehet, vagy elkezdeni a tetején. Ezer arcú világ, ezer arcú megoldások egyike trónolni a szarkupac tetején, áhh.. ez a nagyvilágunk szégyene. Ez olyan mint a filnek a kezdete, a figyelem a középpontba terel mikor a pisztoly csöve arcodba fordul, az izzadtság lever. Ezer azcú világ, ezer arcú rejtélyek egyike, keresem az utat, zsebemben a megoldás, de nem tudom hogy melyikben. Felnézek rád, te mellém köpsz, nem értem Lehetsz te nagy öreg, vagy Isten prófétája, ezért nem adom vérem Szemedet nézem, de a gondolatok cikáznak követni nem tudom, csak veszteseket látok, a nyertesek aláznak. Felnéznék rád, de a figyelem távolabb halad, takrom a testem, ha kell másnap festek egy újabb falat egy újabb tekintet, fájdalmas mint a megégetett bőr lehetsz te vesztes is, de lehetsz te hős
Akkor szavakra a szó a válasz, pro a kontrával ez együtt jelentkezik, mint az oldat az ammóniával Kollektív erőkifejtés, vezércselek tömkelege felmerül egy ötlet, nekünk megéri, hát fogjunk bele! Rakjuk tele - itt az ünnep - úri pompával mert naggyá lehet mindent tenni, csak legyen formája a rímek kordába begyűjtve legyűrnek, ha engeded jah, érezd a techniket, ha ezt a stílust kedveled Nyertesek, dilemmák között bármi áron győzni alárendelt szerepkörben, ám de ki szeretne törni minden ember, aki így él, aki remél, nem ér semmit az ígéret, megfizetsz, ha rosszat tettél A csoport szelleme ösztönöz minket, látod javuló tendenciát írunk le, mint a fejlődő országok Itt bátraké a szerencse, hát mozdulj, igen ez kell A nyugat nem enged, mert halálos a fegyver.
Kinek az élet rég keltezett, kinek az egész rendszer, mert rendezett Vannak a jók, a rosszak, meg a nyertesek.. jah.. lehettek hősök, de lehettek vesztesek. Kinek az élet rég keltezett, kinek az egész rendszer, mert rendezett Vannak a jók, a rosszak, meg a nyertesek.. jah.. lehettek hősök, de lehettek vesztesek.
Hősök : Mindörökké
Boszporusz vizei, Urálnak dombjai, Jeges-tenger partjai, Gibraltárt pontjai. Európa szíve között Kárpátok és Alpok, Bővülő a hálózat, mondja a péti dalnok! Demagóg, zsarnok elmélet, majd én vezetlek! Miért hagynám abba? Kikötések nélkül szereplek. Klónozom a testeket, igény mindíg van a nevekre! Hogy évek után legyen példa korrekt mc fejekre! Ereklye gyűjtögető, nyelvtörő bedöngölő! Tevékenykedő felelő ecküen merő! Itt a felgyülemlett érvem és sugallata. Mi garancia albumunkra, a Hősök csapata! Ezzel kelünk, ezzel fekszünk, erre kéz fel! Kohéziós elegy, alátámasztva sok érvvel, Óhajodból parancs örök érvényűen oltja. Mi a nemzeteket átmozgatja, mint a talaj torna. Nincsen takargatni való, nincsen kamu. Nincsen pusztába kiáltott szó, nincs téma ügyben tabu! Nincsen kivétel a tétel "ától cettig". Majd a világot megtalálja, ki tudja akármeddig!
Refr.: Néha kell a nap, hogy olvadjona jég! Erejét nem vesztett valóság, mely elkezdődött rég. És ég a zene fénye, az akarat ami hajt! Megérint egy érzés, mi mindörökké tart!
Históriák születnek, némák beszélnek, Vakok látnak, bátrak félnek, Gazdagok élnek élnek, Halnak, jönnek-mennek, majd eltűnnek. A Hiopochrates örök, mint a seb utáni hegek. Hegyek, völgyek, urak, hölgyek, magyar földek, A rímek ölnek, az mc-k füstöt köhögnek. Beszélnek, mit hallanak, magukról szóló történetek, A folyók egybe torkollanak, a tengerbe ömlenek. Tanítások, jelenségek, feltűnések, eltűnések, Ismeretek, egyenletek, tanítványok, nagymesterek. Mediterrán szófia, örök Pannónia! Egyiptomi Szfinx hatalma, Nostradamus jóslata! Vérszerződés, örök fogadalom az akaratom, Hogy formát hidj, önmagadban eltűnik minden szánalom, én vállalom a Felelősséget érted! Hogyha kéred, hát fogd a kezem, hogy el ne tévedj!
Refr. (2x)
Tettek, tervek nélkül sok reményt nem fűztem ehhez, Jött egy lemez, itt van még egy, a közönség most Hősnek nevez! Rap-kölyökként kezdtem, szökevényként tetőztem! Élvezem gyümölcsét annak, mit egykor befőztem! Stabil életcélnak rögzített pontjára pályáztam bár ráfáztam néha, de a harcom nem nevezem ádáznak! Mint egy kifogott kárásznak, úgy nekem sem volt lélegzet, Míg nem jött el, és karolt fel a 2000-es évezred! Úgy, ahogy egy bányász, küzdöttem a kemény falakkal, Nagy igényt nem tartottam, beértem egy kisebb darabbal. Számomra drága kincs, utat nyitott egy eszmének, Mely példát statuálhat majd egy új, nagyobb nemzedéknek. Unokáink is látni fogják, tovább adják, másnak Könnyebb elérhetőséget nyújtva így a haladásnak! A learatott babér csírája lesz új köröknek. Így fog köztük fennmaradni, végleg, mindörökre!
Felfedeztem az értelmét, felfedeztem, mi jó nekem! Megfejtem a titkot, lerántom a leplet, Kinyitom szemem sarkából tekintek, a végtelen távol húz magával! Mámor szavával őrizni fogom vad pásztor akaratával! Legyőzöm az akadályokat, csak szaladok, szaladok! Szállnak a dallamok, melyek szabadok, szabadok! Át Kínán, Ázsián, Európán, Afrikán, Utolsó mohikán harcol, és legyőz, mint egy végzetes hurrikán, De pörög tovább, késztet örökké az akarat. A feeling, a szerelem, csodálom a fémeket, a falakat! A színeket, a neveket, a változatos világot. A világosságot, vagy sötétséget, az azonosságot, vagy másságot! Örökké létezett, létezik, és létezni is fog! A nap csak ragyok erősen, fogom, Csak hagyom magam a csábításnak, egy új holnap következik, egy tisztára mosott part egy véget nem érő művelet, mi mindörökké tart!
Refr.: (4x) |